Mesterséges intelligencia

A mesterséges intelligencia (rövidítve: MI; angolul: artificial intelligence, rövidítve: AI) olyan számítástechnikai rendszerek képessége, amelyek emberi intelligenciához kötött feladatokat képesek elvégezni, például tanulást, következtetést, problémamegoldást, észlelést, nyelvi megértést vagy döntéshozatalt. A fogalom egyúttal kutatási területet is jelöl, amely a matematika, a mérnöki tudományok és a számítástudomány módszereivel olyan modelleket és szoftvereket vizsgál, amelyek környezetükből adatokat nyernek ki, azokat feldolgozzák, majd valamilyen cél elérése érdekében cselekvést vagy javaslatot állítanak elő. A szakirodalomban a mesterséges intelligencia nem feltételez szükségképpen tudatot vagy emberhez hasonló belső élményvilágot; a legtöbb meghatározás a megfigyelhető képességekre, a feladatmegoldásra és a célirányos viselkedésre összpontosít.

A mesterséges intelligencia alkalmazásai közé tartoznak többek között a keresőmotorok, az ajánlórendszerek, a gépi fordítás, a beszédfelismerés, a képfelismerés, az orvosi döntéstámogató rendszerek, az önvezető járművek, a robotika, valamint a stratégiai játékokban, például a sakkban és a góban használt programok. A 2020-as évektől különösen nagy figyelmet kaptak a generatív mesterségesintelligencia-rendszerek, amelyek szöveges utasításokból szöveget, képet, hangot, videót vagy programkódot képesek létrehozni.

A mesterségesintelligencia-kutatás hagyományos részterületei közé tartozik a gépi tanulás, az automatizált következtetés, a tudásábrázolás, a természetesnyelv-feldolgozás, a tervezés és az észlelés, továbbá ezek robotikai és döntéstámogató alkalmazása. A terület módszertana sokféle: használ formális logikát, állapottér-keresést, matematikai optimalizálást, statisztikai modelleket, mesterséges neurális hálózatokat és valószínűségi módszereket is. Emiatt a mesterséges intelligencia nem pusztán informatikai témakör: kapcsolódik a kognitív tudományhoz, a pszichológiához, a nyelvészethez, a filozófiához, az idegtudományhoz és a közgazdaságtanhoz is.

A mesterséges intelligencia önálló akadémiai területként az 1956-os dartmouthi konferenciához köthetően alakult ki. Történetét többször váltakozó optimizmus és visszaesés jellemezte: a korai szimbolikus rendszereket és szakértői rendszereket később a kutatási támogatás csökkenésével járó úgynevezett „MI-telek” követték. A terület iránti érdeklődés a 2010-es évektől ismét jelentősen megnőtt, részben a nagy adathalmazok, a grafikus processzorokon gyorsított számítás és a mély tanulás eredményei miatt. A transzformer-architektúra elterjedése tovább gyorsította a nagy nyelvi modellek és a generatív rendszerek fejlődését.

A mesterséges intelligencia használata komoly befolyást gyakorol a 21. század elején, ambivalens társadalmi és gazdasági változásokat hozva, befolyásolva a munkaerőpiacot, a közszolgáltatásokat, a tartalomgyártást és a katonai-technológiai fejlesztéseket, több különböző iparágat (leginkább automatizálás szempontjából) és egyúttal megkönnyítve a dezinformációt, a hamis propaganda terjesztését. A kockázatok között gyakran említik az elfogult döntéshozatalt, az átláthatóság hiányát, a személyes adatok védelmét, a szerzői jogi vitákat, a félretájékoztatás terjedését, valamint a fejlett rendszerek biztonságos és ellenőrizhető működésének problémáját. Többen okkal kérdőjelezték meg a mesterséges intelligencia pozitív etikai hatását, illetve felfigyeltek a morális és erkölcsi veszélyeire, amit követően több országban és régióban korlátozásokat vezettek be a használatára. Az emberi kreativitás, fantázia és kommunikáció helyett a AI által generált - különböző minőségű - szöveges és audiovizuális tartalmak kontrollálatlan, kvázi vírusszerű terjedését látva számos technológiai elemző az - ezredforduló idején még a globális méretű és ambiciózus tudományos és gazdasági lehetőségekkel kecsegtető - internet jövőbeli halálától tart.